indy.media.hu független média központ

Michael Taylor, a Monsanto korábbi alelnöke most az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszerellenőrző Hivatalának (FDA) vezető tanácsadója lett. Az EFSA egyik volt munkatársa pedig újabban a Syngentanál dolgozik.

(További videó, térkép, fotók: kattints a címre!)

Siránkozás 20 év környezetrombolása miatt. Ha szkeptikus vagy, esetleg az ilyen szöveget sötétzöldnek érzed, akkor tudnod kell, hogy én is a „fejlődés” híve voltam. Minden lépésnél egy helyi kisebbség érdeke áll szemben egy régió többségével. De egyszer mindenkinek a lakóhelye sorra kerül…

VáRoSi HaNgOk kiállítás from maokalman on Vimeo.

A videó a a KáLvÁriA CsOpoRt következő programjának előzetese. További infók a cikkben.

Ecuadorban jártunk olyan indián közösségeknél, amelyeket az állam jogrendje és hadserege tart nyomás alatt. Az ok a földjükön található olaj, amely miatt az olajcégek félkatonai szervezetei is fenyegetik őket. Az őslakosok szervezetei felvették a küzdelmet a saját jogaikért. Erre már csak azért is szükség lesz mert még a klímaváltozás elleni kvótakereskedelemben is kihasználják őket. Néhány fotót is közlünk, a többit egy csütörtöki beszélgetésen mutatjuk be.

Rendszerkritikus, fiatal társadalomtudósokat kérdeztünk meg arról, hogy ők miben látják az idei közgazdasági Nobel-díjat elnyerő Elinor Ostrom munkásságának lényegét. Egy ideje gyakrabban kapják ezt a díjat „alternatív” közgazdászok (Amartya Sen, Paul Krugman, Joseph E. Stiglitz) ezért a neoliberálisok természetesen már lekomcsizták az egész díjosztó bagázst, hogy abszolút politikai alapon adják a díjat. Érdekes, amikor a piacbarát, főáramba tartozó tudósok kapták a díjat, semmi sem zavarta őket. De nézzük inkább Ostrom kutatásait, a díj várható hatását és jelentőségét, illetve Ostromot, mint tudóst és a mögötte lévő személyt.

Kornai felvezető beszéde megadta az alaphangulatot: a magyar közgazdászokra két dolog jellemző, az idősek, amit nem értenek, azt hülyeségnek tartják, a jól képzett fiataloknak pedig az a legfőbb vágyuk, hogy bekapcsolódjanak a főáramba – pedig ma pontosan az uralkodó dogma megkérdőjelezésére lenne szükség. És íme, itt van Budapesten Stiglitz, aki oda mer mondani.

A Sunday Times májusban egy cikket közölt „A milliárdos klub erőfeszítései a túlnépesedés megfékezésére” címmel. Kiderült belőle, hogy „Amerika vezető milliárdosai közül néhányan titokban találkoztak”, abból a célból, hogy eldöntsék, melyik jó ügyért szálljanak síkra. „A konszenzus értelmében stratégiát fognak kialakítani a túlnépesedés, mint legfőbb környezeti, szociális, és ipari katasztrófa megakadályozására.” Más szóval, az ultragazdagok arra jutottak, hogy a nagyon szegények azok, akik teleszemetelik a Földet. Valami jó metaforát keresne az ember, de ezt már nem lehet hova szatirizálni.

A világmegváltó ‘68-as hippi-generáció most megy nyugdíjba, tanulságokat von le és hiányolja a mai lázadókat. A hatvanas évek lázadói csúfos vereséget szenvedtek el a tőkétől és a kapitalista államtól. Vajon a céljaik és eszményeik voltak helytelenek és a konfliktusuk illuzórikus? Egyesek szerint csupán lebecsülték az ellenfél erejét és a feladat súlyát.

Sheila Rowbotham, ismert baloldali feminista pár éve írt visszatekintésében is inkább a nosztalgia a meghatározó, akárcsak a magyar „nagy generáció” beképzelt tagjainál, de micsoda különbség ha azt nézzük, hogy Rowbotham a mai napig nem adta föl se marxista, se feminista meggyőződését!

Hogyan építettek ki Bogotában, a szegény Kolumbia fővárosában nagyon modern tömegközlekedést, és hozzá sok-sok bicóutat, és ennek milyen hatása lett a városra?

A Lipton márka számos országban a minőség védjegye, azonban gyártása korántsem folyik idillikus körülmények között. A márkát birtokló Unilever ugyanis a harmadik világ országaiban kiszervezett alkalmi munkásokkal gyártatja évtizedekig világmárkáját. Ezt elégelték meg a pakisztáni Khanewal-gyár munkásai, és munkaügyi perek tucatjait indították 2008 őszén. Az Unilever azonban nem hajlik a profitcsökkentésre, inkább az erőszakhoz nyúl a „posztmodern rabszolgaság” fenntartására.

A francia ATTAC nyilatkozata megállapítja, hogy a G20 politikusai képtelenek voltak megérteni a világgazdasági válság valódi üzenetét, és jelenlegi politikájuk egy újabb, még súlyosabb válság irányába mutat.

A serdülőkor köztudottan az az időszak, amikor az ember legálisan lázadhat, kritizálhatja a rendszert, úgyis kinövi. Ezután már illik beilleszkedni, munkát, társat és pártot választani, ellenkező esetben könnyen bélyegeznek gyerekesnek, deviánsnak. A szocializáció ugyanis abból áll, hogy a másokkal folytatott interakció során megtanuljuk, hogyan feleljen meg viselkedésünk a csoport által támasztott követelményeknek, elfogadjuk a közös normákat. Az persze már nem része a definíciónak, hogy ezeknek a normáknak a létrehozásához valójában semmi közünk nincs (így rejtély, miért nevezik őket közösnek), hiszen a felettünk hatalmat gyakorlók hozták őket, mi pedig elfogadjuk.

Aztán a hardcore-hoz egyre inkább társult valamilyen életforma és filozófia is. Úgy gondoltam, írok egy szerintem hiánypótló, de a teljesség igényét abszolút nélkülöző áttekintést, amely kicsit megvizsgálja a hardcore hátterét és bemutat néhány kapcsolatot a hardcore zene és a mozgalom kapcsolatáról: miként kötődhet a HC olyan gondolatokhoz, mint a vegetarianizmus/veganizmus, szociális küzdelmek, állatvédelem, pozitív agresszió, esélyegyenlőség, önrendelkezés és csináld-magad. Elég sok szó lesz amerikai történetekről és bandákról, ezt egy hardcore-ról szóló cikkben nézzétek el nekünk. Szívesen vesszük a kiegészítéseiteket, hiszen természetesen könyvet is lehetne írni, még akkor is, ha csak a legfontosabb bandákat és pillanatokat említjük.

Hortobágyi László a világzene elkurvításáról, az underground ifjúsági kultúra hullámairól, a technobarbarizmusról, és az internetkeresztényekről

A történelem folyamán egyetlen ország sem válhatott fő ipari (és így gazdasági, politikai) nagyhatalommá anélkül, hogy ne hozott volna létre olyan mértékű környezet-károsítást, melynek hatásai sok évtized után is érezhetőek, tönkretéve ezzel az ott élő emberek egészségét.