indy.media.hu független média központ

A magyarországi újkapitalizmus uralkodó ideológiájának, a fiatalos-menőfej szociáldarwinizmusnak egyik képviselője, az Index, a napokban cikket közölt a szélsőjobboldali Jobbik „baloldaliságáról”. Az Index a magyarországi liberalizmus intellektuális igényességét híven követve a párt programját egyenesen „marxistának” nevezi.
Alább a cikkről (amely itt is megjelent) az indy-n kialakult vita néhány figyelemreméltó hozzászólását és az egyik szerktag néhány személyes megjegyzését olvashatjátok.

Ezt a levelet nem azért írom, hogy békét kössek a magyarországi jobboldallal. Nem azért, hogy rokonszenvet ébresszek magam iránt, hogy „jó pontokat szerezzek” a küszöbönálló hatalomváltás előtt. Nem azért, hogy összefogásra buzdítsak, hogy kiegyezésre törekedjem, még csak azért is csak kevéssé, hogy meggyőzzem a jobboldalt erről vagy arról, és nem azért, hogy kerülő úton érveket hozzak föl ellene, vagy szelídebb retorikával megismételjem a szokásos hadüzeneteket és harci riadókat.

Egyet azonban nem szeretnénk hallani a belátható jövőben: a kormányból kiebrudalt szociáldemokraták siralmas nyögdécselését, amikor majd úgy bánnak velük, ahogyan ők segítették a reakciót, hogy a munkásokkal bánjék.

A neoliberalizmus elsősorban nem egy ideológia, vagy egy „hibás” politika, ami most „kudarcot vallott”, és ezért elveszti létjogosultságát és megsemmisül, mint „rossz” elmélet. Nem: itt egy tényleges hatalomgyakorlási módszerről, a kapitalista (és csatolt) érdekek egy kézzelfogható érvényesítési módjáról van szó, mely a társadalom minden területén érvényesül, ezért a gazdasági válság miatt önmagában nem kell, hogy „megbukjon” és nem is lehet egyszerűen „leváltani” – erővel csak erőt lehet szembeállítani, méghozzá lehetőleg elegendő mennyiségűt.

Pécsen, a 25 emeletes árnyékában, volt egy kis parkos terület a lakóházak között. Ezt a területet meglehetősen homályos körülmények között egyszer csak körbekerítették, majd elkezdték kivágni a fákat, feltúrni a földet. Ennek a környéken lakók annyira nem örülnek.

Pár hír a nagyvilágból és Magyarországról…

A ma szociális munkását egy tűzoltóból és egy rendőrből gyúrták össze, a tűzoltótól örökölte a víz nélküli verbális tűzoltást, a rendőrtől pedig a gumibot nélküli őrködést a Rend (status quo) felett.

Van abban valami komikusan kínos, amikor az ember a legkíméletlenebbül optimista, napsütéses májusi délutánon a város egyik legnépszerűbb szórakozóhelyére igyekszik, de nem ám azért, hogy ott Mojito-koktélokat fogyasszon, hanem egy többé-kevésbé antikapitalistának mondható konferencia/vita meghallgatásának céljából. (kiegészítve)

Beszámoló – helyett személyes elmélkedés, idegeskedés, problémafelvetések a szombati Trafó-béli Marx-előadásról, amit az osztrák Amelie Lanier tartott, méghozzá magyarul. Meglepően sokan voltak a témához képest (mármint a magyar viszonyokat tekintetbe véve), és meglepően kevesen az alpakka-öltönyös óbalos elvtársakból. Sőt, mozgalmárt is keveset láttunk magunkon, a két indy szerkesztőn kívül, a jórészt fiatal és szimpatikus orcájú közönség soraiban. TGM természetesen velünk volt - és Marx is.

A Baltikum forrong vagy inkább fortyog. Lettország mindjárt összedől, Litvánia még elvan (úgy ahogy). Az emberek apatikusak, de a „nagypolitika” durrogtat. Hát ez a dóga végtére is… elnökválasztás, zine fesztivál, európai kampány, melegfelvonulás… körkép! A belső képen egy mocskos anarkisták (pfuj! (-kiköpök oldalra-)) által meghekkelt választási plakát. Az eredeti szöveg: „Ne félj! Dolgozz! Remélj!” Az átragasztott: „Félj! Dolgozz! Maradj csöndben!” Az új elnök a szőke gombahajú nő a konzervatívoktól. Külön vicces a gombafrizura, mert Grybauskaitėnak (kb.: gombász litvánul) hívják.