indy.media.hu független média központ

.

Vezessenek be globális adót a nemzetközi spekulatív tőkemozgásokra, hogy védettebb legyen a világgazdaság az összeomlásoktól. A Tobin-adót követelik hosszú évek óta a globalizációkritikus szervezetek, köztük a Védegylet. Most, hogy a legutóbbi és legnagyobb pénzügyi válság már a gazdag államokat is elérte, hirtelen a világ vezető politikusai is elkezdtek beszélni a Tobin-adóról. Boda Zsolt, a Védegylet szóvivője a Kossuth Rádió G7 című műsorának nyilatkozott.

A francia ATTAC nyilatkozata megállapítja, hogy a G20 politikusai képtelenek voltak megérteni a világgazdasági válság valódi üzenetét, és jelenlegi politikájuk egy újabb, még súlyosabb válság irányába mutat.

In Hungary, the IMF seems to be modestly improving its flexibility and conditionality compared to its dreadful practices in previous decades. However, a still distinctively neoliberal vision of how economies work is in play attributable as much to the Hungarian government as to the IMF. The deficits of democracy and poor economic governance in Hungary make our indebted future increasingly bleak.

.

…

Több ezer fiatal tünetetett március 18-án Barcelónában a bolognai folyamat nevű kapitalista oktatási reform ellen, és a rendőrség brutális reakciója miatt, amivel az antibolognás diákokat szétverte.

Habár a financializált kapitalizmus súlyos csapást szenvedett és a neoliberalizmus általában véve erősen diszkreditálódott a jelenlegi válság miatt [kivétel: Magyarország], egyik sem omlott össze vagy szenvedett végső vereséget. A neoliberalizmus lényege nem a dereguláció, hanem a jövedelmek újraelosztása alulról fölfelé, a gazdagok és hatalmasok javát szolgáló privatizációs folyamatok által. A demokratikus fordulatért harcoló erős társadalmi mozgalmak és politikai nyomásgyakorlás nélkül ezek a folyamatok folytatódni fognak, habár lehetséges, hogy némileg módosult formában.

A gazdasági rendszerváltásnak nem volt semmiféle koncepciója. Azt mondták, hogy bízzunk mindent a piac szabad játékára. Mindent minél hamarabb adjunk magántulajdonba. Nem volt semmiféle vízió arról, hogy mik a komparatív előnyeink, mire tudunk építeni, mi az, amit fejlesztenünk kell. Magamat is beleértve, mert én is így gondoltam a nyolcvanas évek végen, hogy elsősorban a piac fogja megoldani. De hozzáteszem, hogy a kilencvenes évek első felében már felismertem azt és hangoztattam is néha amikor elmentem az SZDSZ-be, hogy mégiscsak kéne valamiféle gazdaságpolitikai koncepció. Hogy mi ennyire rosszul állunk, annak az egyik oka az, hogy olyan mértékben kinyitottuk a gazdaságunk, hogy a politikai elit gyakorlatilag súlytalan.

Megdőlni látszik az Egyesült Államok Monroe-doktrínája, miszerint „Amerika az amerikaiaké!”, amely mindig is azt jelentette, hogy Latin-Amerika az Egyesült Államoké. Az új jelszó a térségben a „Latin-Amerika a latin-amerikaiaké!”. Az elmúlt években megalakult baloldali, és harmadik utas kormányok (Lula, Chavez, Morales, stb.) már előrevetítették azt, ami most megtörtént: Latin-Amerika összezár, és egységesen lép föl az Egyesült Államokkal szemben. A labda most Obama térfelén pattog, akinek egy olyan Latin-Amerikával kell szembenéznie, ahol már csak néhány ország tart ki az Egyesült Államok mellett.

Végre magyarul is közölhetjük a görög felkelés mellett december 23-án közétett nemzetközi szolidaritási nyilatkozatot. A szöveget két budapesti is aláírta, Tamás Gáspár Miklós filozófus, és ‘68 egyik kortárs magyar képzőművésze, a később a Kádár-rendszer által külföldre üldözött St. Auby Tamás.

Talán még érdekesebb a második anyagunk, amely a görög szakszervezeti központot elfoglaló lázadó munkások kiáltványa, mivel betekintést enged a résztvevő munkások gondolkodásába.

.

David Kotz, amerikai közgazdász szerint az egyre súlyosbodó pénzügyi-gazdasági válság tanulságai nyilvánvalóak: „Sokmillió ember tanulta most meg, hogy a bankok és egyéb pénzügyi intézmények nem szokványos magáncégek. Ha a General Motors veszteséges, vagy akár tönkre is megy, az rossz a részvényeseinek és dolgozóinak – de a versenytársai nyernek rajta. Azonban, ha néhány fontos bank szenved veszteséget, és jár közel a szakadékhoz az az egész pénzügyi rendszer, és ezáltal az egész gazdasági rendszer túlélésére jelent veszélyt. A nyilvánvaló konklúzió az, hogy a pénzügyi szektor nem üzemeltethető profit-veszteség alapon. Ehelyett, szükségszerű, hogy a pénzügyi rendszer intézményei közintézményekké váljanak, amelyeket a közérdeknek megfelelően kell működtetni.

„Mindenki csodálattal tekint most a nagy közgazdászra.” - írja a kapitalista Financial Times újság Keynesről, a baloldaliak által kedvelt, de eddig inkább mellőzött közgazdászról, akire sokan úgy tekintenek, mint arra az emberre, aki segített az Egyesült Államoknak, hogy túlélje a harmincas évek gazdasági válságát. Egy olyan óriási válságot amihez fogható csak egyszer robbant ki azóta is - idén szeptemberben. De vajon elég lesz-e fölmelegíteni Keynest, hogy a mostani válságból kimászhassunk?

A hazai civil szervezetek közül az ATTAC Magyarország reagált talán elsőként a kirobbanó világválságra, megelőzve a WWF-et, Védegyletet, Anthropoliszt, MTVSZ-t, LMCS-t - és Simó Endrét. Már október 29-én globalizációkritikus szótáruk könyvbemutatójára, kiegészítésképpen, kerekasztalt szerveztek a témáról. Bár a pénzügyi válság a kapitalizmus válságtünete, de nem uralta forradalmi hurráoptimizmus a termet. Sőt, Krausz Tamás vitazáró fölszólalásában a marxi társadalomkritika újabb generációknak való továbbörökítését nevezte meg az egyetlen reális célként. Az előadók - TGM, Krausz, Andor, Artner, Pásztor, Farkas - között vita leginkább csak arról volt, hogy fel kell-e készülni a szélsőjobboldali erők megerősödésére, vagy a gazdasági válság miatt az 1930-as évekkel meghúzható párhuzam erre nem terjed azért ki.