Egyenlő félként, egyenlő partner, partnerség Az uralkodó világhatalommal való (elvi) egye&hellip Tovább

1968-ban a vietnami háború felett érzett felháborodás tiltakozásokat és felkeléseket robbantott ki az egész világon, Párizstól és Prágától Mexikóig. Tariq Ali 40 év múltán számba veszi 1968 örökségét.

Furcsa mód a két nagy elnökjelölt Franciaországban, Sarkozy és Royal, hallgat az EU-ról a választási kampányban. Pedig Franciaország (az EU egyik alapítója) az egyetlen állam, amely három népszavazást is rendezett az Európai Unióról. Az egyik oka lehet, hogy az utolsó, 2005-ös népszavazás, ahol az EU túlzottan tőkepárti alkotmányát a franciák leszavazták - többek között alterglob civil szervezetek, mint az ATTAC segítségével. A francia NEM! egyik fő szervezője, a börtönviselt aktivista Bové, most az egyetlen elnökjelölt, aki fontosnak tartja az európai egység gondolatát.

Az egyik játék arról szól, hogy négy évente ikszet rajzolunk fizetett hazudozók neve mellé, és utána leülünk a tévé elé nézni azt az előadást, amit játszanak. Ennek a játéknak a forgatókönyvét a hierarchia csúcsán lebzselő emberek írják, és ezt nevezzük képviseleti demokráciának egyébként.
A másik játék arról szól, hogy a minket érintő problémáinkról (tandíj, sztahanovista karrier hajsza, szelektív gyűjtők és biciklitározók hiánya, hierarchikus oktatási rendszer stb.) egymással kezdjünk el beszélgetni, egymással vitassuk meg és majd a konklúziókat levonva együtt is oldjuk meg. Ennek a játéknak a szabályait a mindenkori résztvevők írják, és ezt nevezzük részvételi demokráciának.

„Az biztos, hogy nem nekem kell kitalálni, hogy mi történjen az intézményekben, hogy hogy kell tárgyalni ilyenekrõl, hogy mit kell csinálni akkor, amikor kineveti (a rektor) a hallgatókat. Ki lehet szúrni a kerekét az autónak, hogy ne tudjon bejutni az egyetemre (…) akkor azt lehet mondani, hogy nem jöhet be az épületbe addig, amíg nem ül le velünk tárgyalni. Ha ezt száz diák csinálja és a Népszabadság fotósai ott vannak, akkor ebből értenek.(…)Rá kell arra kényszeríteni őket, hogy vegyék Önöket komolyan” Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa.
Az ellenállás folytatódik. Ma tartják Párizsban a "Diákok és Létbizonytalanok Európai Gyűlését". Ez egy kiterjedtebb harc kezdete. Most történik az, ami korábban elmaradt, a tudatos építkezés.
Európa számít ránk, magyarokra is, és Európa MI magunk vagyunk, mi akik a változást hozzuk! Új szelek fújnak a világban…
A vezető liberális hírportál cikke szerint „ellenforradalom” volna a diákok globális gazdasági kényszerrel szembeni tiltakozása… Kérdés, akkor egyáltalán mi a forradalom? A kóla meg a hamburger? Netán a Dow Jones napi állása vagy a CNN? Bono legújabb Blairt, Afrikát, és Bill Gates-t támogató karitatív akciója?
Ilyenkor derül ki, hogy mennyire névlegesen liberális a „mainstream” sajtó… Valójában neokonzervatív és legfeljebb globálliberális. A szó eredeti értelmében felszabadító liberalizmustól éppúgy irtózik, mint a sztálinisták az igazi kommunistáktól.