indy.media.hu független média központ

”(…) Az Együtt [2] 1975-ben játszódik, Stockholmban. Elisabeth (Lisa
Lindgren [3]) egy szájfelszakító pofon után elhagyja az alkoholista
vízvezetékszerelő Rolfot (Michael Nyqvist [4]), felcuccolja gyerekeit
és elköltözik testvéréhez, Göranhoz (Gustav Hammarsten [5]). A virágos
furgon a lakótelepi kölköket egy addig sosem látott világba fuvarozza,
egy hippikommunába.

Az Együtt nevű közösség ideológiailag és morálisan is nagyon különböző
személyiségekből áll, él itt kommunista egyetemista, aki gazdag apuval
a háta mögött forrasztópákát ragad, hogy segítse a munkásosztályt
győzedelmeskedni a dög kapitalisták felett. Aztán van néhány szexuális
forradalmár: a feminizmust leszbicizmussal erősítő anyuka, a nyitott
kapcsolatokat favorizáló erotomán fiatal lány, és a boldogtalan
homoszexuális, aki az igazit keresi.

Meg néhány vérhippi, aki komolyan tagadja a fogyasztói társadalom
olyan vívmányait, mint a televízió, meg a hot dog, és helyette a Föld
anyával való kapcsolatfelvételen dolgozik. Egyetlen közös van bennük:
rengeteg vörös bort isznak és egyformán lenézik a kommuna vezetőjét,
Görant, aki úgy egyensúlyoz közöttük, mint egy depressziós
zenbuddhista. Ja, és hogy a szomszédban élő kispolgárok félelemmel
vegyes irigységgel kukkolják őket.

Ez a szituáció számtalan vicces helyzetnek és még több tételmondatnak
nyújt alapot. A kedvencem, amikor Elisabeth kisfia a közösség egyik
gyerektagjával beszélget: „-Neked van igazi Legód? – Persze. – Nekem
nem engedik, apukám azt mondta, hogy majd farag nekem egyet fából, de
csak két elem készült el.”

Furcsa, de ez a hippivígjáték valahogy nagyon aktuális 2009-ben is, és
nemcsak a retróláz meg a felélesztett ABBA-mánia miatt, hanem azért
is, mert a gazdasági világválságnak köszönhetően újra életre keltek a
kapitalizmusellenes és civilizációból kivonulást hirdető jelszavak.

Moodysson persze mindezt nem tudhatta még 2000-ben. De ha ezt a
korrelációt nem számoljuk, az ifjabbik svéd mester akkor is nagyot
alkotott. Zseniálisan lövi el a történetben rejlő összes muníciót,
színészvezetése tökéletes, életszeretete (itt még) töretlen, így az
Együtt mind a 106 percében szeretni valóan szórakoztató, ám közel sem
sekélyes vígjáték: 10/10 [6].”
http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/2009/04/03/egyutt/