indy.media.hu független média központ

Az Attac France elemzése a pittsburgh-i G20 zárónyilatkozatáról

A G20 országai

Ez a G20 : harmadszor is semmi, csak hiábavaló handabandázás

2009. szeptember 26., szerző : Attac France

Kevesebb, mint egy év alatt a G20 harmadszor bizonyította be, hogy makacsul támogatja a globális pénzügyi rendszert annak legrosszabb vonásaival együtt, amelyek nyolcvan év óta a legsúlyosabb válsághoz vezettek.

Tartalom:
• A döntések
• Ami hiányzott
• Az Attac következtetései

***

A DÖNTÉSEK

Bonus : A fa, ami eltakarja az erdőt

A G20 a kereskedők hasznát állította reflektorfénybe: a bónuszokat a nettó banki jövedelmek százalékában lehetne rögzíteni”, amikor „egy bank nem rendelkezik a kielégítő saját alapokkal”. A kereskedőket akkor kompenzálnák, amikor hasznot hajtanak a bankjuknak és büntetnék veszteség esetén. Mi ez a rendszer, ha nem egy per definitionem „társadalmilag haszontalan” pénzrendszer legitimációja, ahogyan azt Adain Turner, az Egyesült Királyság pénzügyi felügyeletének elnöke maga is kijelentette ?

G20 és IMF : a világgazdaság új irányítói

A G20 bejelentette a G 8 visszavonulását, hogy előmozdítsa a világgazdaság új kormányzását, mindebből kihagyva az emberiség nagy részét, a legszegényebbeket. A szavazati jogok csekély módosítása a Nemzetközi Valutaalapban a feltörekvő országok javára nem idéz elő valóságos változást sem a hatalmi viszonyokban, sem a szerkezeti elrendezés politikai alapjaiban.

WTO: a piacok liberalizálása marad az egyetlen megoldás

A G20 ismét megvédte a WTO jövő évtől induló dohai fordulójának fő következtetését. „Fenntartjuk a piacok megnyitását és szabadságát és megerősítjük a Washingtonban és Londonban vállalt elkötelezettségünket: tartózkodunk attól, hogy akadályokat emeljünk a befektetések, a javak és szolgáltatások kereskedelme elé vagy újabbakat erőszakoljunk rájuk” és „nem fogunk visszatérni a pénzügyi protekcionizmushoz, nevezetesen olyan intézkedésekhez, amelyek korlátoznák a globális szintű tőkeáramlást”. A neoliberális ideológia tehát változatlan, azoknak a súlyos károknak ellenére, amelyeket 30 év óta okozott.

AMI HIÁNYZOTT

Lerombolják-e végre az adóparadicsomokat ?

Nem, hanem tisztára mossák őket, miközben alig 5 %-uk írt aláegyüttműködési egyezményeket, amelyek nem sokra kötelezik őket ameddig meg nem regulázzák a bankokat és spekulatív alapokat, amelyek az adócsalások és adómenekítések jellemeznek. És a banktitkok nagy része továbbra is titok marad.

Betiltják-e a tőzsdén kívüli és a fedezeti alapok piacát és szoros korlátok közé szorítják-e a származékos termékekét és a követelésvásárlásokét ? Szétválasztják-e a rövid (betétes) és hosszútávú befektetésekkel foglalkozó bankokat ?

Nem, az egész pénzügyi rendszer továbbra is ellenőrizetlen marad és változatlanul erőszakolja a mértéktelen rentabilitási kritériumokat és a banki részvények terjedését, melyek értéke annyira névleges, amennyire óriási méretű.

Megadóztatják-e a pénzügyi tranzakciókat ?

Nem, és hogy a változás látszatát keltsék, néhány kormány beszél a Tobin-adóról, de ezt rögtön fakultatívvá is teszik, hogy egy nevetségesen alacsony adót állapítsanak meg, vagy ahhoz a feltételhez kötik, hogy a tőzsdei körökkel egyeztetve vezessék csak be.. Hogy megnyugtathassák a bankárokat.

Hoznak-e konkrét és hatékony intézkedéseket nemzetközi szinten a klímaváltozás ellen ?

Nem, a G20 országainak felhívása ebben a kérdésben teljesen üres beszéd, mivel semmilyen konkrét időbeli javaslat nem született, sem intézkedések, sem a finanszírozás vonatkozásában. Az a kinyilatkozatásuk, hogy „nem kímélik erőfeszítéseiket, hogy Koppenhágában egyezségre jussanak” nem felejtheti el velünk, hogy a gazdag országok jelenlegi álláspontja minden, az ökológiai követelmények szempontjából komoly egyezményt lehetetlenné tesz,

AZ ATTAC KÖVETKEZTETÉSEI

A G20 eddigi három ülésén Washingtonban (2008 november), Londonban (2009 április) és most Pittsburgh-ben, megerősítette, hogy a legnagyobb országok kormányai úgy tekintenek a jelenlegi pénzügyi rendszerre, hogy azt fenn akarják tartani és nem megkérdőjelezni; a piacok önszabályozó képességébe vetett vallásos hitük globálisan változatlan maradt. Ennek ellenére, a válság súlyossága, annak a pénzügyi szférából a gazdaságra, társadalomra és a környezetre való átterjedése egy utolsó figyelmeztetést jelent.

A bankok és velük együtt a pénzügyi rendszer megmentése anélkül, hogy ezért társadalom ellenszolgáltatást kapna, a gazdaság fellendítése költségvetési deficitek révén, anélkül, hogy akárcsak elképzelések lennének egy ökológiailag fenntartható fejlődésről, a klima szabályozatlanságával való szembenézés halogatása, miközben annak regulációját a piacra akarják bízni, szerencsétlen módon egy újabb, még súlyosabb válság feltételeit teremtik meg.

A közszolgáltatások, a betegségi és nyugdíjbiztosítások privatizációja a G 20 országaiban azon biztosítótársaságok és nyugdíjalapok nyomására folytatódik, amelyek a pénzügyi spekuláció fő alanyai.

A tőkejövedelmeket nem akarják limitálni, míg a munkajövedelmeket át fogják értékelni. A G 20 semmit nem szólt erről a kérdésről, annál is inkább, mert az egyenlőtlenségek elképesztő mértékű növekedése az egyik fő oka a válság globális, rendszerszerű jellegének.

Az ATTAC megerősíti radikális szembenállását ezzel a rabló és egyenlőtlen gazdasági és pénzügyi rendszerrel, és elkötelezettségét

- a banki és pénzügyi szektor állampolgári ellenőrzés révén történő társadalmasítása;
- a pénzügyi tranzakciók nemzetközi megadóztatása;
- a pénzjövedelmek határozott korlátozása ;
- a világ közjavainak a piacokon kívül tartása ;
- a pénzügyek, a gazdasági és ökológiai problémák (különös tekintettel a klímaváltozásra) az ENSZ égisze alatt történő globális méretű szabályozása iránt.

*

forrás: http://www.gondolkodjunkegyutt.hu/spip.php?article704
franciául: http://www.france.attac.org/spip.php?article10337