Csatlakozás A függetlenség elveszítésére, ill. az éppen uralkodó világhatalomnak (centrumn&hellip Tovább
Csatlakozás A függetlenség elveszítésére, ill. az éppen uralkodó világhatalomnak (centrumn&hellip Tovább
Csatlakozás A függetlenség elveszítésére, ill. az éppen uralkodó világhatalomnak (centrumnak) való politikai, gazdasági és kulturális alárendelődésre alkotott kifejezés, mely az önkéntességet sugallja. A csatlakozás mindenkor nagy munkával elért sikerként jelenik meg, melyről csakis a hurráoptimizmus hangján lehet szólni. „Magyarország talán soha nem volt olyan külső biztonságban, belső szabadságban, sosem állt akkora fejlődési lehetőség előtt, mint a holnapi csatlakozással. Az elmaradó, kiszolgáltatott perifériáról felkapaszkodtunk az egyenjogúak, haladást szolgáltatók centrumának küszöbére. Ez tény, történelmi realitás – örülhetünk hát szívből, meg reálisan is. (…) ilyen sok és sokféle országgal - népek szövetségében a saját erőnk is sokszorozódik.”1 Másrészt a csatlakozás visszatérésként is értelmeződik: 1945-ben a kelet-európai hasonló történelmű és kultúrájú népeinek a közösségébe, 1989-ben pedig a nyugati kultúrához, a demokratikus nyugati népek közösségébe tértünk vissza. Ilyenkor az ezer éves magyar történelem is átértelmeződik, minthogy „mindig is oda tartoztunk”. (Vö. érdek, közös érdekünk)
1 Füzes Oszkár: Belül tényleg tágasabb. 2004 április 30.

Hozzászólások
hellip
mi az a hellip?
semlegességre vágyom
Én szívesen venném, ha Magyarország semleges lenne.
Négy dolgot kell elintézni hozzá:
a világ a mi bankjainkban tartsa a pénzét,
minimum 1500 m magas hegyek vegyék körül az országot,
szomszédaink fogadják el, hogy sehova se tartozunk és
mindezt garantálják a következő minimum kilencvenkilenc maximum nyolcszázötven évre.
Ennek az utolsó feltételnek az elintézést készséggel vállalom. Az előző három megvalósítására írjunk ki pályázatot, vagy hozzunk létre bizottságokat.
semlegességre vágyom
„minimum 1500 m magas hegyek vegyék körül az országot”
Csurka is ezt mondja :))))
Nem rossz szócikk, de fokozható a minősége: érdekes lenne előkeresni a SZU-val, Csehszlovákiával és Jugoszláviával kötött barátsági szerződéseket (1948) becikkelyező törvények előszavait vagy valami hasonló Varsói Szerződéses szöveget és összehasonlítani Füzesi úr méltató soraival. Egyébként nemcsak a „mindig is odatartoztunk” alakzat szokott ilyen vidám csatlakozások alkalmával felmerülni, hanem a „múltad a fájó, bús ezer év” jellegű múlttal szakításos motívum is. Pl. a NATO-csatlakozás szlogenje a „végre a győztesekhez tartozunk” vagy vmi hasonló volt.
gyenge
Annyira semmitmondó, hogy nehéz karikírozni. Lehet, hogy a karikírozhatatlanság volt a cél? :)
király
Már vártam:)
Egy szó:Jó:)