indy.media.hu független média központ

El tudná mondani néhány mondatban a Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM) rövid történetét, hiszen ez a civil szerveződés eddig nem kapott akkora nyilvánosságot, mint például a Civilek a Zengőért Mozgalom.

A CMM alapítói Pécsett élő emberek, többnyire értelmiségiek, akik Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2005. november 23-i azon bejelentése után néhány nappal jöttek össze, hogy a Zengő helyett a Tubest vizsgálják meg, mint a tervezett NATO-radar helyszínét. A Magyar Köztársaság Kormánya, 2288/2005 (XII. 22.) számú határozatában felhatalmazta a Honvédelmi Minisztériumot, hogy vizsgálatokat folytasson és „előkészítő intézkedéseket” tegyen a Tubes tetőre telepítendő radarberendezés érdekében. Nagyon sok Pécsett élő ember nem akarja, hogy megépüljön ez a létesítmény, és a CMM azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megakadályozza a radarépítést. A mozgalom tehát néhány hónapos, míg a Civilek a Zengőért Mozgalom több éves múltra és a Zengőre tervezett radar megépítését megakadályozó, országos és nemzetközi visszhangot kiváltó sikeres akcióra tekinthet vissza.

Mennyire erős a CMM? Milyen civil szervezetek csatlakoztak a mozgalomhoz, és milyen fórumokon tud működni?

A CMM annyira erős, amennyire a radart nem akaró pécsi emberek azok, amennyire a pécsi demokrácia az. Minden civil szervezet erejét az általuk képviselt ügy támogatottsága adja. Jelenleg egy 30 fő körüli szervezőcsapat és mintegy 500 aktivista segíti a munkát. Az aláírásgyűjtések során nyilvánvalóvá vált a pécsiek véleménye. Nagyon sokan írták alá támogató nyilatkozatunkat. A mozgalomhoz nem sokkal az alapítás után csatlakozott az Istenkúti Közösségért Egyesület (IKE) is. A „Zengői csata” kétéves évfordulóján a Civilek a Zengőért Mozgalom tagjai is közölték, hogy rájuk szükség esetén számíthatunk. Számos további civil szervezettel működünk együtt. A CMM feladata az ügy képviselete és szükség esetén a szélesebb körű megmozdulások koordinálása. Minden civil szervezet együttműködését várjuk, akik egyetértenek célunkkal.

Mind a katonai célponttá válás lehetőségét, mind a sugárzás veszélyét a hadügyminisztérium /HM/ szakemberei megpróbálták cáfolni. Úgy tűnik, Thuróczy úr érvelését, miszerint a lokátor annyira sem sugárzó objektum, mint egy mobiltelefon, a CMM szakemberei meglehetős fenntartásokkal fogadták. Mit gondol, mi lehet a legerősebb érv a lokátor ellen?

A lokátor elleni legfontosabb érveinket első sajtónyilatkozatunkban fogalmaztuk meg, mely olvasható a honlapunkon (www.cmm.hu). A teljesség igénye nélkül,

1. nem kívánunk még véletlenül sem katonai célpontokká válni,
2. hosszú távú élettani hatásaiban ismeretlen erős elektromágneses mezőben élni,
3. nem akarjuk a város védett zöld övezetét, kirándulóhelyét lebetonozva látni,
4. nem akarjuk két hektár erdő letarolását,
5. elutasítjuk a város tájképének betongombával való elrútítását,
6. nem kívánatosnak tartjuk az egyetemi értelmiség elvándorlását,
7. nem kívánunk a nagypolitika játékszereivé válni,
8. kulturált környezetben, felelős emberek közt kívánunk élni,
9. nem szeretnénk, ha a város ingatlanjai elértéktelenednének.

Elegünk van, hogy kísérleti nyulaknak tekintenek bennünket, negyven évig a „szocializmus kísérletéről beszéltek”, most pedig egy bizonytalan hatású sugárzásnak akarnak kitenni bennünket. A mobiltelefon-használatra való hivatkozás egyébként azért nem fogadható el, mert az önkéntes, ez a sugárzás viszont állandóan és mindenkit ér, akár akarja, akár nem. Mindaddig, amíg a nem ionizáló sugárzás területén dolgozó szaktekintélyek nem zárják ki az állandó radarsugár emberre káros hatását - tehát nem bizonyítják be nekünk és nem biztosítanak bennünket, hogy ötven vagy száz év múlva utódaink szervezetében egészen bizonyosan nem jelennek meg káros hatások -, addig nem vagyunk hajlandóak belenyugodni abba, hogy a város lakosságát, és különösen egy közepes város méretű lakótelepen élőket kitegyék ennek. Egyébként Thuróczy úr, a Honvédelmi Minisztérium szakértője kijelentette, ilyen bizonyítékokat és biztosítékokat nem tud adni, hiszen senki sem lát ötven évre előre. Mi és utódaink viszont szeretnénk ötven év múlva is itt élni.

CMM aktivistáknak sikerült kilencezer aláírást összegyűjteniük, ezzel elérték, hogy a rendszerváltás óta először, polgári kezdeményezésre közmeghallgatást hívjanak össze. Mennyire értékeli sikeresnek az aláírásgyűjtést, és a közmeghallgatást?

Hamar összejött közel tízezer aláírás, hiszen az itt élő emberek magukénak érzik a várost és megmozdultak egy jó cél, városuk védelme érdekében. Ez a siker Pécs város polgárainak sikere, akik saját maguk akarják életük környezetét meghatározni és alakítani. Kiábrándító ugyanakkor, hogy a városvezető koalíció nem vállalta sem akkor, sem azóta, hogy állást foglal a radartelepítéssel kapcsolatban. Ez a magatartás ellentétes a nyugati demokráciák gyakorlatával, és egy ilyen, a város és a környék lakóit érintő kérdésben megengedhetetlen. A közmeghallgatáson beterjesztett kérdéseinkre egyébként az írásos választ harminc napon belül, tehát április 8.-ig várjuk a polgármester úrtól és a közgyűléstől.

Nem gondolja, hogy ezek az aláírások meglehetősen nehezen jöttek össze Pécsett, és ha a válasza igen, akkor mi lehet ennek az oka?

Éppen ellenkezőleg, nagyon gyorsan és könnyedén jöttek össze. Három hét alatt tízezer aláírás nem hiszem, hogy bármiféle nehézségre utalna. Miután megvolt a közmeghallgatáshoz szükséges aláírás-mennyiség, nekünk kellett leállítani az aláírás-gyűjtést. Ha nem ezt tesszük, ennél jóval több aláírás is összejött volna.

Mi lehet annak a magyarázata, hogy a Zengőért sokkal inkább megmozdultak az emberek, mint a Tubesért?

A Zengőn felvonultak a markológépek. A Tubesen tavaly december óta egyetlen markológép áll - és nem mozdul. Itt még döntés sincs, hogy tényleg lesz radar, egyenlőre vizsgálják a helyszínt. Egyszerűen tehát nem igaz az az állítás, hogy a Zengőért sokkal inkább megmozdultak az emberek. Gondoljunk arra, hogy a Tubessel kapcsolatos döntés még milyen fázisban van. Ne keverjük össze ezt a zengői megmozdulásokkal. Azok már a folyamat egy késői szakaszában voltak. Nagyon remélem, hogy a Tubes ügye odáig el sem jut. Jelenleg célunknál vagyunk, nincs radar, és nem is építik a Tubesen. Korai az Ön összegző értékelése.

Mit gondol, mennyire érdekli a pécsi egyetemistákat a tubesi lokátor ügye?

Ahogy érzékelem, az egyetemistákat nagyon megmozgatta ez a téma. Rendszeresen jönnek a CMM megbeszéléseire, és tudtommal egy akciót is szerveznek, de erről korai lenne többet mondani. A Lehet más a Világ mozgalom tagjai nagyon rajta vannak az ügyön. Professzorként ugyanakkor az egyetemen nem beszélek erről a kérdésről az egyetemistákkal. Az egyetem a tanítás és a tanulás helye. Szakmákat tanítunk, a lehető legmagasabb szinten, ami nagyon sok és elmélyült munkát kíván a diákoktól - és ez a jövőben egyre inkább így lesz. Szerencsére másfél évtizede vége annak a korszaknak, amikor a politika az egyetem falain belül is zavarhatta a munkát. Felelőtlenség lenne egy egyetemi tanártól, ha egy adott szakma és tudomány elsajátításán kívül mással traktálná a hallgatóságot. Ráadásul az egyetemi szabályzat - véleményem szerint nagyon helyesen - tiltja az egyetemen kívüli közélet behozatalát az egyetemre. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az egyetemistáknak ne kellene nagyon is a közügyek iránt érdeklődnie, és magukat megszervezniük, és azt sem, hogy ha az egyetem falain kívül találkozunk, akkor ne lennék én magam is teljesen szabad a velük való együttműködésben.

Önt idézem: „Minden törvényes eszközt felhasználunk annak érdekében, hogy ne épüljön lokátor a Tubesen” Kifejtené ezt bővebben? Ezek szerint, ha a HM a Tubes mellett dönt, nem fognak CMM aktivisták a Tubesre vonulni és ott, ha kell erőszakkal, gátolni az építkezést?

Erőszakot a demokráciában a demokrácia alanyai, az emberek nem tudnak alkalmazni. Ez ellentmondás lenne. A demokrácia végtelen beszélgetés, és ha a demokratikus módon megválasztott hatalom-gyakorlók ezt elfelejtik, és nem tárgyalnak, nem egyeztetnek a társadalom tagjaival, akkor az emberek ez ellen föllépnek.

Néhány napja voltam Párizsban, és sokakkal beszélgetve, a médiát figyelve nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Franciaországot újra az a betegség támadta meg, amellyel - ellentétben például a svájci vagy az Amerikai Egyesült Államok-beli demokráciával - az ottani demokrácia eleve született. Nevezetesen, hogy túlságosan Párizsra-központosított minden, a vezető politikusok elvesztik a kapcsolatot az emberek hétköznapi problémájával, túl nagy fiuknak hiszik magukat, akkoráknak, amekkorák nem is lehetnének politikusként egy demokráciában - csak diktatúrákban, vagy királyságokban. A francia egyes televízió-csatorna riportere úgy nyilatkozott, hogy Franciaországban bedugult a társadalmi párbeszéd, ezért vonultak a fiatalok és a szakszervezetek az utcára.

Ha az erőszakmentes föllépés ellen a politikai hatalom erőszakot alkalmaz, az azt jelzi, hogy kifogytak az érvekből. Miután erőszakot csak a demokrácia ellenfelei alkalmaznak véleményüket kinyilvánító emberek ellen, a demokráciában erőszakot alkalmazó politikusokat, a hatalom birtoklóit egyszerűen a hatalom bitorlóinak kell tekinteni, és sürgősen le kell váltani. A demokrácia a nép politikai rendje, és ahogy az NDK bukása előtt egy ország skandálta, és ahogy most Párizs esetében ismét nagy dimenziókban hangoztatják, úgy a Tubes esetében kicsiben, most, mondhatjuk, „Mi vagyunk a nép”.

Visszatérve kérdésére, önmaga ellen miért alkalmazna erőszakot valaki? Az előbbiekből ugyanakkor az is következik, hogy a CMM reakciói az aktuális hatalom lépéseitől függnek. Lehetséges olyan „passzív” közösségi ellenállás is az állami végrehajtó szervekkel szemben, amely nem csak megakadályozza az erőszakos cselekvést, de a hatalom birtokosait és az embereket is saját gondolkodásmódjuk, értékrendjük és cselekvési szokásaik újragondolására kényszeríti. Valami ilyesmi történt az említett nagyobb megmozdulások mellett például nálunk is a politikai rendszerváltás környékén vagy ismét kisebb dimenzióban, a Zengő esetében is. Nagyon reméljük, hogy az államhatalom nem fog erőszakot alkalmazni. Ráadásul igen jó hazai és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezünk, mind a médiában, mind vezető politikusok közt, mind nyugati egyetemeken, sőt vannak magas rangú nyugati katonai szakértő ismerőseink is, akik inkognítóban már jártak Pécsett és tájékozódtak. Komoly személyes kapcsolatokkal, morális és kommunikációs tartalékokkal és „háttér-országgal” rendelkezünk. Aki erőszakkal lép föl ellenünk, nagyon súlyos politikai és morális veszteségekre kell, hogy felkészüljön.

A Zengő védelmét korábban erősen támogató Védegylet - feltételekkel ugyan - de elfogadta a Tubessel kapcsolatos kormánydöntést. Ezzel ők kivonultak a harctérről. Van-e olyan feltétele a CMM-nek, amivel el tudnák fogadni a tubesi lokátor megépítését?

Nincs. Egyébként a Védegylet is feltételeket fogalmazott meg, de nem fogadott el semmit. Hadd idézzem nyilatkozatukat: „Örömmel vesszük, hogy a kormányzat ígéretet tett arra is, hogy ezt az engedélyeztetési eljárást nyitottabban, demokratikusabb, átláthatóbb módon fogják végezni. Reméljük, hogy ennek részeként korrekt módon tájékoztatni fogják a helyi lakosságot, módot fognak hagyni a társadalmi párbeszéd kialakulására is. Kizárólag ilyen módon tartjuk legitimálhatónak a döntést.” Az ígért párbeszéddel szemben elmaradt a korrekt tájékoztatás, az érintett terület egészségügyi erdőből katonai területté minősítése során törvényességi aggályok is felmerültek. A Civilek a Mecsekért Mozgalom számára elfogadhatatlan, hogy az ígéretekkel ellentétben még a törvényben előírt egyeztetési eljárás se történjék meg a Tubes vonatkozásában. Ezt korábban sajtónyilatkozatunkban is megírtuk. Erre reagált a Védegylet. Álláspontjuk szerint „A Pécsi önkormányzatnak a pécsiek álláspontját kell képviselnie, és ha az önkormányzat nem ad módot a döntésekbe való beleszólásra, a konzultációkra, de még érdemi, korrekt tájékoztatást sem nyújt, akkor minden segítséget meg fogunk adni a helyi civil szervezeteknek, hogy az őket megillető jogokat ki tudják kényszeríteni.” (http://www.vedegylet.hu/modules.php?name=News&file article&sid =384) Ez magáért beszél. A tubesi radartelepítésnél nincs mód kompromisszumra, mivel sem a helyet nem lehet eltolni a várostól, sem a várost a hegytől.

Mit gondol arról a felvetésről, hogy inkább Romániába vagy Horvátországba /esetleges NATO belépésük esetén/ telepítsenek lokátort. Ez a vélemény nem csupán a probléma áthárítása másra? A fontos, hogy a Tubesen ne legyen lokátor, a románok meg vívják meg a saját küzdelmüket?

A radar építése a Tubes hegyen katonapolitikai nonszensz. Nézzen a térképre, és rájöhet, hogy igazam van. Mi nem hárítunk senki másra semmiféle problémát, amit ráadásul nem is mi okoztunk. Egyszerűen elutasítjuk, hogy nekünk, Pécs és a környékén élő embereknek okozzanak problémát. Nem javaslunk más helyszínt, ez nem a mi dolgunk.

A Zengő konfliktusban szerintem az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy a civil csoportok meglehetősen döcögősen kezelték azt problémát, miszerint ha nem a Zengőn lesz a lokátor akkor hol legyen, és látványosan kerülték is ezt a kérdést. Mikor a Tubes, mint lehetséges helyszín felmerült, megalakult a CMM. Úgy tűnhet, mintha már a névvel is arra akarnának utalni, hogy lehetőleg sehol ne legyen lokátor. Ha ezt rosszul látom, akkor a CMM hová tudná elképzelni a szóban forgó katonai objektumot?

A szóban forgó katonai objektumra nincs szükség sem a Tubesen, sem máshol a Mecsekben. A nevünkben is benne van, nem csak a Tubest védjük, hanem az egész Mecseket. Ismét csak Dél- és Délkelet-Európa valamint Kisázsia nyugati része katonai-szövetségi térképének tanulmányozását javaslom. Természetesen, a haza védelme számunkra is fontos. Mi nem a védelmi rendszer kiépítése ellen tiltakozunk, hanem azért lépünk föl, hogy szövetségi szinten körültekintően válasszák meg a helyszínt. Ezt egyébként már nagyrészt meg is tették, hiszen a szövetség neuralgikus pontjain, a határvidék olyan országainak nagy, városoktól távol lévő hegyein, mint Törökország, Görögország, Olaszország, már állnak a megfelelő nagyságú radarok, melyek fölöslegessé teszik a tubesi beruházást. Ha ezen országok fölött átrepül a NATO-t fenyegető támadó objektum, akkor már régen rossz a szövetségnek és tagországainak. Egy helyszín megfontolásánál az ott élő emberek érdekeinek figyelembevétele fő szempontnak kell lennie, ahogy például az említett NATO-országokban az is volt.

Milyen alapja lehet az egyénnek/államnak a kérdés bármelyik oldalán harcolni a saját igazáért (az államnak a lokátorért, az egyénnek a lokátor ellen)?

Az egyénnek, az itt élő embereknek nem kell „alap”. Nem akarják környezetükben a radart. Ennyi. Az államnak pedig ezt tiszteletben kell tartania, ha a demokratikus jelzőt meg akarja őrizni. A NATO-ban nyugodtan újragondolhatják, hogy kell-e ebbe a régióba radar, vagy sem. Elárulom Önnek, hogy nem kell, és a kérdés a brüsszeli NATO-hivatalnokokkal nyugodtan újratárgyalható. Előttük ugyanaz az Európa-térkép hever, mint előttünk, és bármelyik kisiskolás szívesen beszínezi nekik a NATO-tagországokat. A magyar állam képviselői térképpel és színes ceruzával felszerelkezve nyugodtan elmehetnek tárgyalni Brüsszelbe. Ezekkel az egyszerű alsótagozatos eszközökkel beláthatja bárki, hogy a radar megépítését honvédelmi érdeknek deklarálni értelmetlenség. Az országnak és a honvédelemnek nincs szüksége erre a radarra. Az egyének? Három csoportjukat tudom elképzelni. Azok, akik semlegesek, azok, akiknek nem érdekük a radar építése, azok, akiknek érdekük. Semlegesek a távol élők, akiket nem érint a radar. Nem érdeke a radar építése a legtöbb pécsi polgárnak, ahogy ezt a pillanatok alatt összegyűlő közel tízezer aláírás is bizonyítja. El tudok azonban gondolni néhány embert, akinek anyagi érdeke fűződhet a radar megépítéséhez. Például azoknak a magánvállalkozóknak és döntéshozó politikus barátaiknak, akik a hatalmas toronyhoz a betont szállítják, vagy akik a radart állami pénzen Magyarországra hozzák, és megegyeznek az azt gyártó külföldi céggel. Az a gyanúm, hogy az ilyenek száma száz alatt van.

Ön szét tudja-e választani a politikai és a civil szférát, illetve politikai, vagy civil ügynek tekinti a tubesi problémát? Magánügyként kezeli a kérdés megoldását?

A demokráciában az emberek minden megnyilvánulásának lehet politikai következménye, mert a nép a társadalom és a politika alanya és célja. A civilek maga a társadalom, az emberek, a polgárok. Végre el kell jutnunk oda, hogy ők határozzák meg a politikusok gondolkodását, és nem fordítva. Ahogy ez működik egyébként a fejlett demokráciákban évtizedek óta, vagy akár évszázadok óta, például Svájc vagy az Egyesült Államok esetében. Ezekben a régi nagy modern demokráciában nem is létezik a „hivatásos politikus” fogalma, hanem az emberek, a társadalom önszerveződésének eredménye és összefoglalása a politikai munka. A tubesi probléma nem magánügy, de nem is politikai ügy, ahogy ezt a fogalmat nálunk értik. Közügy, és ha majd a politika a köz ügyeivel, a köz véleményének figyelembevételével fog foglalkozni, akkor beszélhetünk itt demokráciáról, és akkor nem fog elválni a civil és a politikai szféra. Az emberek, a civilek fogják a politikát meghatározni, ahogy ez minden valóságos demokráciában történik, és nem fordítva. A politika a szó szoros értelemében civilizált lesz. A politika a demokráciában a civil szféra megnyilvánulása, és nem az élethosszig tartó hajlongás, felfelé kapaszkodás és kártevés, meghiúsítás, tönkretétel, meghamisítás, elcsúfítás, megrontás, megvesztegetés ügye (a dőlt betűvel jelzetteket jelenti a latin corrumpo ige, amiből a korrupció szó is származik).

Sokak szerint nem tanácsos a választások előtt erőltetni ezt a kérdést, hisz így nem valósulhat meg a tisztán civil véleménynyilvánítás, és pártpolitikai ügy lesz belőle. Mi erről a véleménye?

Nem mi jelentettük be tavaly novemberben, hogy radart tervezünk a Tubesre. Egyébként jelentős ténynek tekinthetjük, hogy az aláírás-gyűjtő íveket mind bal-, mind jobboldali pártpolitikai kötődésű emberek aláírták. Belátták, hogy a radarsugárzás vagy a lebetonozott hegytető pártpolitikailag semleges adottságok - mint ahogy egyébként életünk legtöbb dolga az. Bármely párt szavazóját vagy tagját és gyermekeit éri a sugárzás, mint ahogy mecseki kiránduláskor is, bármely párt szimpatizánsa és gyermeke, fás-ligetes környék helyett beton környezetben találhatja magát. A mi város- és régióvédő gondolkodásunkat, vagy akár saját életünkért, családunkért, közösségünkért való felelősség-vállalásunkat miért kellene, hogy a pártpolitikához vagy a választásokhoz igazítsuk? Ha a radarsugárzás, a fák, a jó levegő és a saját egészségünk párt-semleges, akkor mi miért ne lehetnénk azok e kérdésekben? Az embereknek, a civileknek önmaguk életét kell értelmezniük, alakítaniuk és védeniük, és vissza kell utasítaniuk, hogy ezt (sajnos nem ritkán hiányos képzettségű és műveltségű) „hivatásos” politikusok csinálják, hogy egyéni, családi, közösségi életükből pártpolitikát próbáljanak csinálni. Az embereknek kell saját életükből politikát építeni, és nem a pártpolitika felől kell az emberek életét formálni - de erről már beszéltem.

Hogy tudja család, két gyermek, egyetemi posztok, konferenciaszervezések, tanítás mellett a CMM ügyeit is vinni, és egyáltalán miért kezdte el ezt a képviselői munkát? Milyen lehetősége van egy egyetemi tanárnak a közügyek érdekében cselekedni?

Nem egyedül viszem az ügyeket, sokan vagyunk. Számos aktív, magasan képzett pécsi ember működik együtt ebben a mozgalomban. Sok támogatónk van az országban, és külföldön is. Ráadásul ez nem képviselői munka, hanem önvédelem. Örülnénk, ha nem kellene ezzel foglalkoznunk. Amíg a politikusok kisebb-nagyobb butaságokat beszélnek, addig bízhatunk abban, hogy oktatással, nevelő munkával talán néhány generáció múlva nálunk is kialakul a demokratikus gondolkodás. Amikor azonban életünk természetes környezetét akarják rombolni, amikor beláthatatlan egészségi kockázatnak akarnak bennünket és utódainkat kitenni, akkor, már csak a jövő generáció iránti felelősségből is, nem lehet tétlenül és szótlanul maradni. Az ostoba közbeszéd ellen hosszú távon színvonalas alap-, közép- és felsőfokú oktatással lehet dolgozni. Ha azonban ostoba tettekre ragadtatják magukat, és környezetünket akarják jóvátehetetlenül károsítani, akkor az ellen azonnal és közvetlenül fel kell lépni.

Őszintén mit gondol? Lesz lokátor a Tubesen vagy sem?

Nem lesz.

Prof. Dr. Boros János egyetemi tanár, az MTA doktora.

Szakmai életrajz: http://www.btk.pte.hu/tanszekek/filozofia/Boros_lap/index.htm

A kérdések összeállításában nyújtott segítségért köszönetet szeretnék mondani Gödör Csengének, Gyarmathy Ákosnak és Mező Jánosnak.