Az Információs Társadalom Világcsúcs kicsomagolása

maxigas | hétfő, 2003. december 8.

Az Információs Társadalom Világcsúcs (WSIS - World Summit on the Information Society) már rég felkeltette a kritikus médiaközösség figyelmét. Itt Alan Toner, az Autonomedia és a New York-i Intézet az Információs Jogokért jogászának elemzése következik, amelyben azt vizsgálja meg, mi is a tétje a Csúcsnak, és hogyan tükrözi a napirend a hatalom berendezkedését a poszt-indusztriális világrendben, miközben néhány működőképes stratégiát fejt ki a WSIS folyamatába való beavatkozáshoz a múlt évi Európai Társadalmi Fórum perifériáján kialakult ‘független’ kommunikációs csoportok szemszögéből.

EGY MESE KÉT SZÓRÓL

Egy mesével kezdjük két szóról: ezek a jólismert és elkoptatott ‘Információs Társadalom’, valamint alattomos és kevésbé ismert rokona, a ‘szellemi tulajdon’ (IP - intellectual property). Az évtized egyik nagy jelszava, az ‘Információs Társadalom’ a kilencvenes években felkapott szófordulattá vált a politikai reformok retorikájában éppúgy, mint az egyetemi guruk szóhasználatában. Sokszor alkalmazták a digitális hálózatok terjedésének üdvözlésére, a munka informatizálódásának (‘negyedik szektor’) megfogalmazására, valamint az áru szilárdból szellemivé alakulásának igazolására. Az ‘Információs Társadalom’ valami elkerülhetetlennek tűnt, mint a korábbi évek nagyléptékű mediatizálódásának következménye, függetlenül minden stratégiai érdektől - valami, amihez ‘mindnyájunknak alkalmazkodnia kell’, emlékeztettek minket újra és újra.

Amit ez a retorika nagyvonalúan elkendőzött, az az expanzionista szerzői jogi törvények ismétlődő hulláma, ami a társadalom ‘informatizálódását’ kísérte. Ezek a jogi megszorítások, amiknek középppontjában a Szerzői Jogi Kérdések Kereskedelmi Vonatkozásai (TRIPS - Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights) c. okirat áll, a Kereskedelemről és a Díjszabásokról szóló Általános Egyezmény (GATTs - General Agreement on Trades and Tariffs) c. okmány egyik függeléke, a poszt-indusztriális hatalmi színtér stratégiai céljait szolgálták. Gyakorlatilag visszájára fordították a szellemi tulajdont érintő törvények eredeti szerepét: a kulturális termelés és a tudományos/technológiai fejlesztés védelméből ugyanezen kreatív erők korlátozásává, a poszt-indusztriális országok és a régi ‘harmadik világ’ viszonyát rögzítő rendelkezésekké. Mindezt olyan szerzői jogi törvények bevezetésével érték el, amik a tulajdonjog koncentrációjához vezetnek, növelik a piacralépés költségeit és sok független piaci tényező számára kizárják a hatékony működés lehetőségét.

A fejlett ‘poszt-indusztriális’ államok most olyan jogi normák betartására kötelezik a többieket, melyek gyakorlatilag kizárják az innováció, a termelés és a szervezés bizonyos formáit. Az ilyen módon korlátozott államok az innováció és az információ szabályozása miatt az Észak által meghatározott globális termelés rendszerében nem lehetnek többek puszta tényezőnél. Az egyezmény biztosítja, hogy még azokon a területeken is New York, London és Zurich húzzon hasznot a gyártásból, ahol a termelés helyi szintre lett átirányítva az alacsonyabb munkabérek és előállítási költségek reményében.

A szerzői jogi törvények védik a kereskedelmi szektort a versenytől és a saját vásárlóitól, feljogosítva azt, hogy adót vessen ki a múltra, amiből finanszírozni tudja a piaci dominanciát a jelenben - és ami, végső soron garantálja a jövőjét. Ezért a vélt és remélt garanciáért bizonyos árat kell fizetni; így fordulhat elő a software licenszek ellenőrzése gépfegyverrel Braziliában; 40 ember letartóztatása Madridban egy egyéni CD/DVD hálózat razziáján (az ipari lobbisták szerint az ilyen cselekményeket a terrorizmus pénzelésére használnak); egy orosz programtervező letartóztatása és bebörtönzése az Egyesült Államokban, miután százak előtt tartott bemutatót; chiapasi őslakos indiánok felkelése miután a rendőrség rajtaütött a feketepiacon; egy 18 éves norvég elítélése a Linux alapú DVD lejátszóprogram lehetőségének feltárásáért; zenét csere-berélő amerikai állampolgárok bűnözőkként való perbe fogása; egyetemi tanárok megvádolása kereskedelmi titkok kiadásával, akik saját kutatásaikból levont következtetéseket publikáltak; hogy Kína példát statuál szerzői jogi kalózok kivégzésével. Az AIDS-súlytotta Belső-Afrikában és Ázsiában gyógyszeripari cégek a WTOn keresztül kezdeményeztek akciókat a nemzeti bíróságokon, hogy megakadályozzák a gyógykészítmények gyártását, amik szükségesek az emberek túléléséhez. Ahol valamikor holttestek tornyosultak a kolonializmus előrenyomulásának eredményeképpen, vagy éppen a árucikkre alapozott tőke közönyössége miatt, most a Nagy Gyógyszergyár nyereségi grafikonjainak akaszófáin lógnak, fizikailag felelősségre vonva a licensz és jogdíjak adóbevételének elmaradásáért. A szigorú szerzői jog segítségével a cégek képesek biopolitikai hatalmat gyakorolni, ami új magaságokba röpíti a tendenciát, miszerint a tőke liberalizációja az egyéni és kollektív szabadságjogok korlátozásával érhető el - akár az élethez való jog korlátozásával is.

Alan Toner

WSIS - www.wsis.org
Geneva03 / We seize - www.geneva03.net

(ford.: Horizont Kutató Intézet / maxigas)
(kep: maxigas)